Coach képzés, tanácsadó képzés, Okosfalu képzési és tréningprogram, Filozófiai nyílt esték, Házasságterápia, párterápia, Egyéni coach és pszichológiai tanácsadás, Szomatáborok, ZK-kúra, Öndiagnosztikai szoftverek, Hazai és nemzetközi coachszövetség és közösségi hálózat
A tevékenységünkkel kapcsolatos, részletes információkat az oldal jobb sarkában található menüpontokból választva érheti el.
Itt inkább olvasnivalót, ízelítőt kívántunk adni a szemléletünkből és a gondolkodásmódunkból.
Népszerű írásaink és cikkeinkből szemezgethet ezen az oldalon
Tananyag az élet iskolájában
(eredeti cím: A mediáció tananyaga az élet iskolájában, megjelent: 2011.09.27-én, egy nap alatt 59 like-ot kapott a szakértőtársaktól)
Általános iskolában mindnyájunknak szembesülni kell azzal, amikor a hetyke Laczfi nádor útbaigazítást kért Arany János főszereplőjétől, Toldi Miklóstól: "Hé, paraszt! Melyik út megyen itt Budára?". Aztán előbb, mint utóbb komolyra fordul a dolog, felelnünk kell az "anyagból". Pontosabban "lefeleltetnek bennünket". Hogy a Toldi miként kapcsolódik életünk problémáihoz és az ontológiai mediációhoz, cikkünkből kiderül.
Vannak győztesek és vesztesek, meg a közepesek, akik közéjük szorulnak. Az iskolai évek oly módon befolyásolják probléma-megoldási módszereinket, hogy észre sem vesszük. Mi is a probléma? Meg kell érteni a Toldit, még pedig úgy, hogy ez a tanárnak is tessék. A felelés pedig a probléma-megoldás. Az iskolán túli problémaszituációkat gyakran (persze öntudatlanul) megpróbáljuk megfeleltetni az iskolai helyzetnek.
Kedvenc fogalmi metaforánk: az "ÉLET ISKOLA" (élet iskolája). Az élet bármely problémaszituációja, válsága vagy konfliktusa olyan, mint amikor a naplóban a "sors keze" a nevünkre bök, és a megoldás nem más, mint kitalálni, hogy mit szeretne hallani. A másik lehetőség a lázadás. Mivel a tanár nem érti a Toldit, nem működünk együtt vele. A harmadik lehetőség, hogy kinevezzük magunkat tanárnak, és mi "feleltetünk le" másokat az általunk preferált anyagból. Ha pikkelünk valakire, bármilyen értelmesen és érdekesen értelmezi Miklós dühét, megbuktatjuk. Akit megbukatunk, az utálni fog, és amint lehet, megpróbálja ő maga lenyomni torkunkon a "Hé, Paraszt!"-ot.
A szokásos mediációs és coaching technikák ezen a fent bemutatott mintán belül mozognak, ezért sikertelenek. Nem lépnek ki az "ÉLET ISKOLA" fogalmi metafora keretrendszeréből, ahol valaki mindig tanít valakit, valaki veszít, megbukik (kirúgják az élet iskolájából). Az International Association of Coaching and Mediation (www.iacm-info.com) által preferált ontológiai alapú mediáció előnye, hogy nem fogadja el azt az előfeltevést, miszerint a konfliktusokat az iskolai helyzet mintájára kell megoldani.
Platón Lakoma című művének főhőse, Szókratész (már megint iskola, igaz gimnáziumi tananyag, ha tanítják) azt állítja, hogy semmi máshoz nem ért, csak a szerelem művészetéhez, az erotikához. Hihetetlenül hangzik, hiszen Szókratészről azt állította a delphoi jósnő, aki köztudottan nem hazudik, hogy ő a világ legokosabb embere. A válasz nem triviális. A görög "szerelem" (eros) főnév és a "kérdez" (erotan) ige etimológiai kapcsolatban áll egymással. Szókratész azért lehet a szerelem művésze, mert a kérdezés művésze is egyben.
Az ontológiai mediátor ősmintája Szókratész, aki az "ÉLET ISKOLA" fogalmi metaforát az "ÉLET CSÁBITÓ AJÁNLATOK SZÍNTERÉ"-re változtatja. A mediátor olyan kérdéseket tesz fel, melyek a jövőt, mint vonzó látomást implikálják. Ez a mediáció erotikus ontológiája! A mediáció annak a művészete, hogy miként lehet a "Hé, parasztot!" (vagyis a válsághelyzetet) úgy bemutatni a felek számára, hogy az a mediátor által generált közös látomásban bóknak vagy egyenesen csábító ajánlatnak tűnjék.
Az ontológiai mediáció fontos küldetése, hogy az iskolát "CSÁBITÓ AJÁNLATOK SZÍNTERÉVÉ" tegye mind a "tanárok", mind a "diákok" számára. Más szempontból viszont, ha az igazi tanárok közül is minél többen (pl. az ontológiai mediáció speciális tréningjeinek hatására) a szerelem művészeiként tekintenének magukra, és nem a "tananyag leadóiként", "nevelőként", az iskola, a tanítás a csábító ajánlatok színterévé válna, azaz az élet valóban használható modelljévé. Ezáltal az iskola megtanítana arra, hogy vonzónak lássuk a konfliktusokkal terhelt világot is, sőt képesek lennénk másokkal is vonzónak láttatni a valóságot.
Addig is kiváló módszer erre az ontológiai mediáció, ami megtanít arra, hogy megértsük a "Hé, Paraszt!" valódi üzenetét.
"Hé, paraszt!" gyakorlat
Tapasztalható, hogy néhány pszichológus képzettségű coach, vagy mediátor "túlpszichologizálja" a konfliktushelyzetet azon mélázva, hogy milyen múltbeli sérelme miatt viselkedik így, vagy úgy egy személy. Gondolkodjunk tehát azon, hogy Laczfi nádor édesanyja milyen hibát vétett a fia nevelésében, aminek következtében parasztként merte nevezni Toldit? Vagy vágjunk bele Toldi személyiség-átalakításába annak érdekében, hogy ne vegye sértésnek a megszólítást?
A coaching és a mediáció nem pszichoterápia, nem elfojtások feloldásáért folyik a küzdelem, hanem éppen ellenkezőleg, a vitában, krízisben kontrollvesztett személy (ön)kontrolljának visszaszerzése a cél. Kicsit viccesen azt is mondhatnánk, hogy nagyon is szükséges egy kis egészséges elfojtás. Ha azt is hozzátesszük, hogy a kontroll újbóli birtoklása az ontológiai alapú coachingban és mediációban egyenlő a kontrollÉLMÉNY-hez jutással, máris érzékelhetjük, hogy a mediáció mint élmény vonzó víziója erősen különbözik a hogyan gyógyítsunk ki valakit a betegségéből (múltbeli és/vagy jelenlegi hibáiból) típusú gondolkodástól. Tanárként nap, mint nap tapasztalom, hogy igen nagy szükség van a vélt vagy valós sértések, sérelmek "Hé, paraszt!"-típusú kezelésére, amire Dr. Kurucz Attila kollégám konkrét példát is bemutat.
Adjuk el a "Hé, paraszt"-ot, mint terméket! Példánknál maradva adjuk el vonzó víziónak a "paraszt"-ságot! Egy KKV vállalkozás megvásárolt egy integrált vállalatirányítási rendszert, melynek bevezetését a cég ügyvezetője tartotta kézben, akinek kedvenc szlogenje "A pénz az eladásból van, nem a könyvelésből!". A könyvelő mellőzve érezte magát, ám miután különálló szoftverrel dolgozott, ez nem gátolta mások munkáját. Az új, integrált szisztémában azonban rögtön jelentkezett a konfliktus, mely a projekt sikerét is veszélyeztette, hiszen a cég pályázati támogatásból szerzett pénzt a terveire, mellyel határidőre kellett elszámolnia.
"Hé, paraszt!"-típusú konfliktus: az ügyvezető kerülte a megbeszélést, mert szégyenkezett a hiányos számviteli ismeretei miatt, a könyvelő pedig szakmai elismerésre és a döntésekbe való részvételre vágyott a cégnél. Laczfi-cégvezető megsérti Toldi-könyvelőt azzal, hogy "Hé, paraszt!"-nak szólítja, másképpen világosan értésére adja, hogy pusztán arra az ismeretére van szüksége, hogy "melyik út megyen itt Budára", más nem érdekli. Nincs szüksége Toldi-könyvelő egyéb kompetenciáira. Pedig Toldi nemes ember, ennek megfeleltetve Toldi-könyvelő is valódi szakértő a saját szakmájában.
"Hé, paraszt!"-típusú megoldás: a "Hé, paraszt!" megszólítás interakció két személy között, akik enélkül más módon nem, vagy ritkán és nehezen érintkeztek volna. Ezt az alkalmat tehát nem sértődésre kell pazarolni, hanem sokkal inkább arra kiváló lehetőség, hogy bemutatkozzon Toldi, megmutassa Toldi-könyvelő, mit ér ő valójában. Az integrált rendszer bevezetése éppen hogy felhívja a cégvezetés figyelmét a könyvelési tevékenység szerepére és súlyára, megkerülhetetlen, hogy tudomásul vegyék és elismerjék a könyvelő szakmai értékét.
Laczfi-cégvezető könnyen belátja, hogy nem is kell értenie a Budára vezető útvonaltervezéshez (számviteli, könyvelési ismeretekre), enélkül is kiváló (had)vezető ő, sőt. A könyvelő örömmel fogadta, hogy miután felemelhette a petrencerudat (megmutathatta, hogy munkájának elmaradása mennyire akadályozná a vállalati folyamatokat) és Laczfi elámult rajta "mind egész hadával" (az integrált rendszer bevezetője, mint külső tanácsadó is felismerte benne a nélkülözhetetlen együttműködőt), elismert szerephez jutott. A cégvezető pedig konstatálta, hogy egy őt tehermentesítő kulcsemberre tett szert a személyében ("Ember ez magáért" Laczfi mond "akárki; Nos fiúk, birokra, hadd lássuk, ki áll ki?"), mindkét fél jobban érezte magát. A kialakult vonzó vízió azóta is működésben tartja a céget.
A "Hé, paraszt!"-típusú megoldás nem azt jelenti, hogy minden konfliktushelyzetet Toldi és Laczfi kapcsolatára kell visszavezetni, hanem egy gondolkodási mintát mutat be, egy megoldási módszertan első lépcsőfokáig kalauzoltuk az Olvasót.
Adjuk el a "Hé, paraszt!"-ot, mint terméket most "Tom Sawyer-módszerrel"! A fentiek mentén hogyan emelhetjük tovább a "paraszt"-ság értékét? Hogyan válik vonzó vízióvá "paraszt"-nak lenni? Hogyan adjuk el a kerítésfestést vonzó víziónak Tom Sawyer mintájára? Pl. 1437 Budai Nagy Antal által vezetett erdélyi parasztfelkelés, 1514 Dózsa-féle parasztháború vezéralakjai esetén: paraszt egyenlő vezető, hadvezető, reformer.
"Hé, paraszt!"-ra adott ösztönös, egyben nagyon rossz válaszaink: harcolj ("Hm, paraszt én?" düh, vita, veszekedés), vagy menekülj ("Nagyon fáj" sértődés, elkeseredés, vád, önvád). Az ontológiai alapú mediálás során 5 olyan stratégiát ismerünk, ami megakadályozza, hogy ezek az automatikus válaszaink mintegy helyettünk cselekedjenek és rögvest elakadáshoz vezessenek. Ebből csak egy részelem a sértés mint lehetőség kezelése (Fent: Toldi)
Az egészségügyi mediációban rendre tapasztalom, hogy a műhibák áldozatai számára elegendő lenne egy egyszerű bocsánatkérés (analógiaként: amiért "paraszt"-nak nézték a nemest), a sérelem mint lehetőség az elfogadásra, sőt elismerésre.
"Kibékítem", olvasható több mediátor portálján. Vajon ki kell-e, ki lehetne-e békíteni Laczfi nádort és Toldi Miklóst? Mit érnénk el vele? Mennyi idő alatt jutnánk el ide? Akarják-e a szereplők egyáltalán? Megéri-e ez a próbálkozás nekik (akik fizetnek a szolgáltatásért!), nekünk coach-mediátoroknak? Hogyan hihetjük, hogy akik nem tudnak kooperálni a magán, vagy az üzleti életben, hirtelen készek lesznek együttműködésre egy hagyományos "üljünk le és beszéljük meg" naiv megoldás-kísérlet alapján?
A "vonzó vízió", másképpen a "csábító ajánlat" kialakítása szakértelmet igényel (pl. speciális beszédaktusok használatának tudását). Látomáshoz illően idővel szertefoszlik, minden vonzó vízió megkopik, így rendre szükség van megújítandó rítusokra (vállalatoknál szervezeti mediációs tréningek, párkapcsolatban családi mediációs tréningek) ahhoz, hogy újra és újra mozgósítsanak. Az ontológiai coaching és mediáció tehát nem egy egyszerhasználatos szer, hanem egy gondolkodási minta, mely segít újraszőni, megálmodni, megcselekedni.
phd Dr. Kollár József
International Association of Coaching and Mediation elnöke
Irodalmi alkotásokból is tanulhatsz életstratégiát
(eredeti cím: Irodalmi alkotásokból is tanulhatsz életstratégiát, megjelent: 2012.09.10)
Kíváncsi arra, hogyan nyerjünk életstratégiákat, sikeres megküzdési, életvezetési mintákat irodalmi alkotásokból? Hogyan használjuk a megfelelőnek tűnő magatartás-mintákat, a kiválasztott szcenáriókat már holnaptól? Az Első Magyar Coaching Színház, a ROM Színház célja, hogy példát mutasson a coaching működésére és gyakorlati alkalmazására.
Az International Association of Coaching and Mediation (IACM) szakmai egyesület és a Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport közös szervezésében megnyitotta kapuit az Első Magyar Coaching Színház, a ROM Színház. A nagy sikerre való tekintettel a 2012. augusztus 17-én tartott teltházas premiert követően több alkalommal is műsorra tűzték a programsorozat nyitó színdarabját a Komód-ban.
Kíváncsi arra, hogyan nyerjünk életstratégiákat, sikeres megküzdési, életvezetési mintákat irodalmi alkotásokból? Hogyan használjuk a megfelelőnek tűnő magatartás-mintákat, a kiválasztott szcenáriókat már holnaptól?
Az IACM és a Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport 1 éven keresztül támogatta a HR Portal Coaching és Mediáció rovatait. Egy rendkívüli eseménysorozattal, a ROM Színház előadásaival köszönünk el és hívunk minden érdeklődőt egy új, a korábbinál is izgalmasabb utazásra.
Az alapítók célja a magas kultúra támogatása mellett az, hogy példát mutassanak a coaching működésére és gyakorlati alkalmazására. Ehhez új, még felfedezetlen médiumot találtak: a színházat. Szakítani kívánnak ugyanis azzal a szakállas elképzeléssel, hogy a coaching tesztek kitöltéséből, problémákon való nyűglődésből és megoldások utáni ádáz hajszából állna.
A gyakorlatban (szervezeti és magánéleti coaching és mediáció során) többszörösen igazolt módszernek (ontological coaching and mediation) Magyarországon, a hazai tanácsadók körében már több, mint 400 fős regisztrált híve és követője van. A népszerű képzés és a face to face tanácsadás után hétköznapi környezetben is bemutatkozik a coaching katartikus ereje. A színdarab megtekintése után fakultatív beszélgetést tartunk neves szakemberek bevonásával arról, hogyan nyerjünk életstratégiákat, sikeres megküzdési, életvezetési mintákat irodalmi alkotásokból.
"Kinek az avatárja vagyok?" Miért van szükség önismeretre? Mit jelent a coaching alapú önismeret? Ki vagyok én? Az énem avatárja vagyok.
A coaching során az úgynevezett "énvezérelt állapot" elérése a cél, ami természetesen nem könnyű feladat, hiszen az Én irányító szerepét torz szokások, társadalmi előítéletek, nem adaptív beállítódások korlátozhatják, vagy lehetetlenné tehetik. Az Én, a mi olvasatunkban, egy leheletfinom, bonyolult hálózat által szőtt virtuális pókhoz hasonlítható, melynek fő céljai: a túlélés, a valahová tartozás, a tartós biztonság állapotának elérése, a szeretetre irányuló vágy kielégítése, meg- és önbecsülés, valamint az önmegvalósítás.
A coachig során tudatosítanunk kell, hogy az énvezéreltségnek nem csupán az a kritériuma, hogy a személy mennyire képes meghaladni önmagát, hanem az, hogy tovább tudja-e szőni az őt létrehozó kultúra hálóját, vagyis alkalmas-e arra, hogy kreatív módon, független individuumként viszonyuljon az Énjét létrehívó társadalmi hálózathoz. Erre gyakran akkor válunk képessé, amikor krízishelyzetbe kerülünk, ilyenkor ugyanis nem segít, ha megszokott köreinket futjuk tovább. A coachnak rá kell mutatnia, hogy az "ugyanabból még több", vagyis a körök számának, illetve a futás sebességének növelése nem vezet eredményre, inkább elmélyíti a problémát. Az énvezérelt ember "hiteles", vagyis olyan individuum, aki a szituációnak megfelelően, autonóm módon képes reagálni a jól előre jelezhető, illetve a kevésbé megjósolható élethelyzetekre egyaránt.
Nem csupán az a feladatunk, hogy meghaladjuk régebbi önmagunkat, hanem, hogy a minket körülvevő kultúrából is ki tudjunk lépni, ha kell. Képesek legyünk nemet mondani azokra a mindennapi gyakorlatokra, elvárásokra, amelyek elfogadása esetén nem mi, hanem valaki más irányítja a belső, mentális vállalatainkat (minket, a színházi darabunk alapján stílszerűen az énjeink avatárjait).
Honnan tudom, hogy "énvezérelt állapot"-ban cselekszem, vagy a szokásaim rángatnak, esetleg mások manipulálnak?
A coaching során a közös munkánk egyik fő célja a manipuláció feltárása. Persze nem mindig könnyű eldönteni, hogy a viselkedéseink az Én utasításai, vagy pedig szokások, rutinok, mások befolyása. Rá kell ébresztenünk a hozzánk fordulókat, hogy akkor sem beszélhetünk autonómiáról, ha a személy valamelyik alrendszere (színdarabunk alapján: avatárja) dönt az Én helyett, még ha esetleg meg is van győződve arról, hogy szabad akaratából hajtotta végre az adott cselekvést. Akkor érezzük magunkat jól "itt és most", ha van beleszólásunk a jövőnkbe, vagyis fontosabb döntéseinket mi magunk hozzuk, és nem hatáskörükön túllépet alrendszereink vagy külső autoritások. A múltban működő szokásokról, védekező mechanizmusokról könnyen kiderülhet, hogy a jövőben egyáltalán nem lesznek működőképesek. Csak a kreatív, énvezérelt személyiség képes arra, hogy bátran szembenézzen az ismeretlennel.
A személyiségzavarok egyik fő forrása, hogy nem tudunk szorongás nélkül szembenézni a jövőbeli kihívásokkal, félünk a váratlan, a múltbéli tapasztalatokból nehezen kiszámítható helyzetektől. A coaching során rá kell ébreszteni a coachee-kat, hogy az énvezéreltség révén szorongás nélkül összekapcsolható múlt, jelen és jövő.
Az európai irodalomban ábrázolt hősök közül Odüsszeusz az, aki, véleményünk szerint, leginkább tekinthető az énvezéreltség paradigmatikus alakjának, ezért Homérosz műve jól használható a coaching során. A szorongásos, komplexusos, túlságosan merev Akhilleusszal szemben Ő az, aki a hosszú utazás, mint önterápia végén megérkezik Ithakába, vagyis valódi, hiteles önmagához. A húsz évig hűségesen várakozó hitvese, a kérők ostromát rendíthetetlenül álló Penelopé, akit végül Odüsszeusz megszabadít, a mi olvasatunkban nem más, mint Énjének egyik aspektusa, olyan, a hierarchia magasabb szintjén elhelyezkedő holon (holon: rendszerszemléleti egység, a hierechia fölsőbb szintjéről nézve rész, az alatta lévőről tekintve viszont egész, azaz rész-egész), amely körömszakadtáig védelmezi az elszabadult, alacsonyabb szintű holonokkal szemben a személy identitását.
Odüsszeusz, mint a szabad és autonóm lelki centrum-holon, a körülmények radikális változásával könyörtelenül szembenézve képes újból irányítása alá vonni a belső káoszt előidéző holonokat. Ez a jutalma annak az önismereti utazásnak, melynek végén alkalmassá válik arra, hogy radikálisan leszámoljon a feleségét zaklató kérőkkel, azaz önnön komplexusaival, szorongásaival, elszabadult holonjaival. Az Odüsszeia befejező részében Homérosz leírja, hogy a főhős miként tér vissza Ithakába, a kérők által kifosztott házába. Ithaka lakói azt hiszik, hogy Odüsszeusz már régen halott, még Penelopé, hűséges felesége, is csak reménykedik benne, hogy férje valaha is hazatér. Odüsszeusz valójában már, mint alamizsnát kolduló idegen, hazájában tartózkodik, és kénytelen elszenvedni a javait dézsmáló kérők különféle megaláztatásait.
A kérőkre tekinthetünk úgy, mint a személy elszabadult, extrém módon működő holonjaira, melyek önpusztító viselkedésre indítják a személyt. Dézsmálják belső javait, lehetetlenné teszik, hogy az Én döntései érvényre jussanak, és renddé váljék a belső káosz. A kérők, mint a hiererchia alsóbb szintjein lévő holonok, el akarják csábítani Penelopét, lelkének legértékesebb részét, "aki" hűségesen, ám meglehetősen kiszolgáltatott módon védelmezi belső világának legfontosabb értékeit. A kérő-holonok extrém viselkedése abból származik, hogy megpróbálják a maguk, gyakran hiányos, eszközeivel megoldani a lelki egyensúlyvesztést előidéző problémákat, vagyis megszüntetni a biztonság, a szeretet, a megbecsülés és a valahová tartozás hiányát.
Énjének másik aspektusa (Odüsszeusz) eközben mindenféle hamis méltóságáról, önimádatáról lemondva, koldusként és önmaga számára is idegenként, illúzióitól megszabadulva, végre olyannak látja elszabadult holonjait, amilyenek valójában.
Coachinggal tehetünk legtöbbet az "énvezérelt állapot" eléréséért, a belső minőségirányítási rendszereink megteremtéséért és fenntartásáért
A hiányok valódi felszámolása csak énvezérelt állapotban sikerülhet, vagyis akkor, amikor Odüsszeusz (vagyis az Én) képes úrrá lenni a holarchia káoszán. Nem hagyja tovább, hogy a kérő-holonok a hiányállapotok látszólagos felszámolása ürügyén felemésszék az összes, rendelkezésre álló belső energiát. Odüsszeusz, avagy az Én csak akkor képes megszüntetni a személy hiánymotivált viselkedését, amikor a hosszú utazásnak mint öntökéletesítésnek az eredményként elér egy olyan önismereti szintet, ahonnan átlátja az egész belső rendszer hibás működését. A szükségletek kielégítésének "alacsonyabbrendű" örömeit ekkor azért tudja igazán átélni, mert a spirituális utazás során egyre nagyobb tudásra tett szert. A hiányszükségleteit csak akkor képes valóban kielégíteni, és nem más hiányokkal helyettesíteni, amikor az Én önteremtésének olyan szintjét éri el, amely keretként szolgál ezeknek az epizodikus és csúcspontszerű örömöknek a megéléséhez.
Az öntökéletesítés kerete megóvja az Ént mint centrumot attól, hogy a hiányoktól való állandó szorongások következtében szétfolyjon, "alaktalanná" váljék és lemondjon a mentális vállalat irányításáról.
Coaching maga a szabadság!
Csupán az önmegvalósító ember számára adott a függetlenség állapota. A hiánymotivált személynek folyamatosan alkalmazkodnia kell környezete elvárásaihoz, másként nem elégítheti ki szükségleteit, azaz a valahová tartozásra, szeretetre, megbecsülésre, irányuló vágyait, amelyek mások nélkül nem válhatnak valóra. Az önmegvalósító, növekedésmotivált ember életének keretet ad a meditáció, az elkülönülésre való hajlam, valamint az önálló feladatmegoldásból, autonóm döntésekből származó örömök. Az öntökéletesítés hiányától szenvedő, keret nélküli ember, differenciálatlan énrendszere keveredik mások mentális üzemének hasonlóan rosszul működő, alrendszerek által uralt belső világával, ezáltal nem csupán lelke, hanem személyközi kapcsolatai is kaotikussá válnak. Nem egészként, egyedi viselkedésmintázatokat produkáló személyéként kezel másokat, hanem hasznossági szempontok alapján érdeklődik irántuk.
Szeretsz-e színházba járni? Mondhatjuk-e, hogy van "haszna" a színházba járásnak? Eszköz akarsz lenni vagy műalkotás?
Azok a tulajdonságok, amelyek nem kapcsolódnak a hiánymotivált, az öntökéletesítés kerete nélkül létező személy vágyainak kielégítéséhez, érdektelenek számára, untatják, esetleg egyenesen bosszúsággal töltik el, vagy ellenséges megnyilvánulásnak tekinti. A másik ember csak kvázi-szakácsként, -házicselédként, -beszélgetőpartnerként, -szeretőként vagy -szerelőként jöhet szóba, és nem kvázi-műalkotásként, amelyre nem, mint szükségleteit kielégítő eszközre, hanem mint öncélra tekint. Ha a másik személy csak mint szükségletkielégítő szerepel az életünkben, akkor csupán hiánypótló szerepeket tölt be, melyeket akárki könnyen eljátszhat, vagyis zokszó nélkül lecserélhető.
Az önteremtés keretében létező személyről alkotott kép ezzel szemben azt fejezi ki, hogy mivel ő is elvárja, hogy kompozícióként tekintsenek rá mint öncélra, másokra is hasonló módon képes és akar reagálni. Bár a többiekre gyakran haszonlesőként tekint, olykor azért hajlandó úgy nézni rájuk, mint kvázi-műalkotásokra, vagyis az öntökéletesítés keretébe foglalt "képekre".
Összeállította:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport vezető trénere,
az IACM alapító tagja, a Magyar Coachszövetség KA Kuratóriumi elnöke
A coach és a mediátor a Harcosok klubjában
(eredeti cím: A coach és a mediátor a Harcosok klubjában, publikáltuk és megjelent: 2011.08.31-én)
A coach és a mediátor feladata, hogy a kommunikációs csapdákból kivezesse a feleket - vélekednek az International Association Coaching and Mediation tagjai, akikkel Vámosné Sinkó Klára mester coach és ontological mediátor beszélgetett a szervezeti mediációról, mint a humántanácsadás egyik legújabb és leggyorsabban eredményt hozó formájáról.
Palahniuk első regényében, A harcosok klubjában a névtelen narrátor és Tyler Durant rituális verekedéseik betetőzéseképpen létrehozzák a Harcosok klubját, amely vírusként terjedve elszabadult káosszá válik. Az olvasó számára sokkoló, amikor kiderül, hogy egy testben két önálló személy lakozik. Amíg az elbeszélő alszik, Tyler irányít és fordítva. Mivel hiányzik a két én közötti közvetítő, azaz a személyen belüli mediátor, nem tudnak egymással kooperálni. Ez azt eredményezi, hogy a narrátor hiába rendezi be IKEA-katalógusok precíz lapozgatását követően a lakását, mindig menekülnie kell, és amikor hazatér, romokban találja otthonát. Otthontalanná válik: két kultúra, két életforma konfliktusából adódóan nem talál nyugalmat.
A kultúra az otthonunk, ahol felnövünk, amihez érzelmileg kapcsolódunk, ahol elfogadnak bennünket, ami ellen lázadunk, ahová visszavágyunk, amikor otthontalannak érezzük magunkat. Útnak indulni szorongató, még akkor is, ha új kalandok várnak ránk, de még kétségbe ejtőbb, ha tudjuk, sohasem térhetünk vissza.
A szervezeti konfliktusok egyik sajátossága, hogy azzal fenyegetnek: időlegesen vagy örökre el kell hagyni az "otthonunkat", vagyis megszokott, jól belakott terünket, a bevált megoldásainkat, kényelmes rutinjainkat. "Elköltözni annyi, mint új szokásokat felvenni, mint egy kissé más emberré válni." Az üzletemberek számára épített standard, de minőségi szállodaláncok azért népszerűek, mert még ők, a piacgazdaság kalandorai, is szeretik otthon érezni magunkat. A világ legtávolabbi pontjára vetődve is úgy viselkedhetnek, mintha hazaérkeznének.
A mi olvasatunkban a mediátor olyan építész, aki a mediáció során standardizált és minőségi szállodaláncot hoz létre a kommunikáció Mátrixában, annak érdekében, hogy felszámolja az otthontalanságból (a megoldatlan krízisekből, konfliktusokból, válságokból) származó romboló erőket.
A mediátor építész, és nem csupán építő. Az építészet az épületnek (vagyis az üzleti környezetnek, a szervezeti struktúrának, a vezetői szerepeknek) és kulturális dimenziójának (a szervezeti kultúrának) az együttese. Az épület általában gyakorlati, funkcionális problémák megoldására készül, csak akkor tekintünk rá építészetként, ha kulturális aspektusból vizsgáljuk, azaz, hogy mit jelent annak a számára, aki benne lakik (mik a szándékai, indítékai, érdekei). Az ontológiai alapon képzett mediátor jól tudja, a megegyezést gyakran a kulturális különbségek (a szervezeti kultúra, az egyének eltérő értékrendje és viselkedésmintázatai, valamint öröklött rítusai) teszik lehetetlenné.
A mediátor feladata a mediáló felek "ízlésvilágának" fejlesztése, starbuckizálása. A Starbucks olyan minőségi, standardizált kávéházlánc, amely a különféle kultúrák között közvetít, a világ bármely pontján ugyanazt a szolgáltatást nyújtja. Nem csupán jó kávét kínál, hanem "speciálisan sötétre pörkölt" kávét. Az otthonosság érzésének kiváltása mellett olyan árut tesz kívánatossá, amelyhez a fogyasztók nincsenek hozzászokva, de mivel szokatlanul kiváló, a felfedezés izgalmát nyújtja számukra.
Az ontológiai mediáció is ilyen: a szervezeti és a szervezeten belüli személyközi kapcsolatokban mutatkozó eltérő kultúrák közötti közvetítés csábító, starbuckizált ajánlata. A konfliktusnak, mint sötétre pörkölt kávénak az ízlést nemesítő kortyolgatása. A mediáció a starbuckizált Harcosok klubja, ahol a vitában álló felek ökölpárbaj helyett együtt kortyolgatják az élet fekete mágiáját.
Az olyan típusú meghatározások, mint például "a mediáció a jogviták peren kívüli rendezése", "per helyett olcsóbb megegyezés" teljes mértékben félrevezetőek. A mediátor ugyanis nem jogvitát rendez, hanem kommunikációs csapdákból vezeti ki a gazdasági feleket (szervezeten belül és szervezetek között, vagy a gazdasági szereplők és vevőik vonatkozásában), aminek eredményeként persze akár még a jogi konfliktus is megoldhatóvá válik. A mediációnak konfliktusmegelőző szerepe is nyilvánvaló és ez a szerep a vállalati mediációs kultúra elterjedésével jelentősen növelhető.
A mediáció nem más, mint egy vonzó ajánlat. A mediációs folyamatok maguk a "cselekvésre indító beszélgetések" (conversations for action), speciális kommunikációs stratégiák világos, tanulható és tanítható rendszere.
Nagyon fontos tehát, hogy minél több magasan képzett, kifejezetten üzleti mediációt tanult szervezeti mediátor mutassa be a munkahelyi és gazdasági mediáció kiemelkedő erejét és eddig még kiaknázatlan lehetőségeit.
Nemcsak az üzleti mediáció terjedésének van különleges jelentősége, hanem annak is, hogy minél több szervezeti belső tréninget tartsanak a vezetők és a munkavállalók számára ebben a témában. Érdemes olyan trénert választani, aki a KIM senior fokozatát is elnyerte, hisz az általa tartott belső vállalati tréningek egyben a munkatársak továbbképzését is biztosítják (például a résztvevők maguk is szervezeti mediátorokká, illetve igazságügyi mediátorokká válhatnak).
A 2008/52/EK EU irányelv meglehetősen tág lehetőségeket biztosít a mediáció bevezetésére. Magyarországon a 2002. évi LV. törvényben szabályozzák a mediáció kérdését. Hozzátehetjük, hogy Románia jóval előttünk jár abban a tekintetben, hogy nagyon sok jogszabályt alakítottak ki, amelyek kifejezetten kedveznek a mediáció terjedésének. Nagyon bízunk benne, hogy a jelenleg zajló intenzív jogalkotási folyamatban érdemi változásokkal segítik a mediáció alkalmazását.
A mediációval kapcsolatban gyakran elhangzik, hogy nálunk nincs kultúrája. Nagyon igaz, hogy nem a lehetséges ügyfeleket kell hibáztatni azért, mert nincs igényük olyasmire, amit nem is ismernek. Ahogy egy kollégám, Kiss László igazságügyi mediátor megfogalmazta a napokban, a "mediáció Wellness-fürdője elkészült, a szolgáltatók a vendégekre várnak, már csak a >>biztonsági őrökre<< vár, hogy beengedjék a vendégeket".
A cikket összeállította:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport vezető trénere,
az IACM alapító tagja, a Magyar Coachszövetség KA Kuratóriumi elnöke
